’Tiszta forrásból’ csörgedeznek Kodály Zoltán szavai: „A gyermek ösztönszerű, természetes nyelve a dal, s minél fiatalabb, annál inkább kívánja mellé a mozgást. A zene és testmozgás szerves kapcsolata: az énekes játék, a szabad ég alatt – ősidők óta a gyermek életének legfőbb öröme.” A magyar népi gyermekjátékok és mondókák nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak. Hogyan örökíthetjük tovább a túlcivilizált, természettől távol tanuló gyermekeknek? Van-e felnőtt, ki fontosnak tartja e hagyományozódást, hogyan kerülhet közel felnőtt és gyermek ebben a folyamatban? Hogyan meríthetnek együtt a ’tiszta forrásból’?

Azért vállaltam ezt az átörökítő feladatot Kiskunmajsán a Konecsni György Kulturális Központ, Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház „Közösen tanulva-tanítva Kiskunmajsán és térségében – TÁMOP-3.2.13-12/1-2012-0206” című nyertes pályázatának keretében, hogy korunk majsai gyerekei is hagyományos játékokban nevelődjenek, s megismerjenek minél több gyűjtött magyar népi gyermekjátékot.

Az Énekes -, és népi gyermekjáték foglalkozások egyik résztvevője az Arany János Általános Iskola 2. osztálya Tabajdiné Kurucsai Irén kérésére. Az iskola pedagógusai célul tűzték ki, hogy oktató-nevelő munkájukban a természeti értékék megismerését szorgalmazzák, azaz ökológiai ismereteket tanítanak. Így illeszkedik tanulmányaikhoz a helytörténeti gyűjteményben tartott hagyományőrző játékfoglalkozásaim.

Az Énekes -, és népi gyermekjátékok másik résztvevője a Móra Ferenc Általános Iskola alsó tagozatos tanulóinak kis csoportja. Az iskolában speciális módszerekkel tartom a foglalkozásokat. Célom, hogy sajátos életükhöz közelebb kerülhessenek népi kultúránk kincsei.

A pályázatban vállalt követelmények teljesítése 3 félévben iskolánként 36-36 foglalkozásra osztódik, melyeknek több mint felét már ’eljátszottuk’. A szakkörökön a tanulócsoportok heti egy-egy alkalommal vesznek részt. Ez idő alatt a játék sajátos módszerével fejlődik a tanulók mozgáskultúrája, szociális képességei (figyelmesség, illemtudó viselkedés, fegyelmezettség, egymásra figyelés, szociális alkalmazkodás). E közösségi élmény segíti a kommunikációt, hisz a játék keretei lehetőséget adnak a társak érzéseinek, közléseinek, jelzéseinek helyes értelmezésére és gyakorlására. Tanulni kell az egymás felé fordulást (kommunikációt) gyermekek közt – felnövekvő nemzedékünk reményében, felnőtt társas kapcsolatainkban – az érdeknélküliségért, gyermekekkel és szülőkkel – Családjainkért, és kozmikus kapcsolatban – a Csend hangjaiért…

Terbe Éva múzeumpedagógus